Szófaj: Főnév
Jelentése:
- Olyan személy, aki nem monoteista hitű, általában a kereszténység, zsidóság vagy iszlám vallásáról van szó, hanem többistenhívő, politeista vallás követője.
- Tágabb értelemben azokat is pogánynak nevezik, akik nem követnek semmilyen vallást, vagy akiket vallástalannak tartanak.
Források:
www.dictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A középkori Európában az emberek a pogány hitűeket gyakran üldözték és kényszerítették a kereszténység felvételére.
- A pogány szertartások sok helyen a természet elemeinek tiszteletét helyezték előtérbe.
Eredete
A „pogány” szó a latin „paganus” kifejezésből ered, amely eredetileg „falusi” vagy „vidéki embert” jelentett. Ahogy a kereszténység terjedt a városokban, a vidéki, falusi területeken élőket gyakran tartották pogánynak, mivel itt még gyakran megmaradtak az ősi, politeista vallási hiedelmek.
Történeti és kulturális vonatkozás
A pogányság jelentős szerepet játszott a történelemben. Sok kultúra, mint például az ókori görög és római civilizációk, vallási rendszereiket pogány hiedelmekre alapozták. A kereszténység terjedésével a pogány vallások és kultuszok fokozatosan háttérbe szorultak, de rituáléik és szokásaik közül sok beépült a keresztény és más vallási szokások közé. A modern korban az újpogányság mozgalmai is megjelentek, amelyek a régi pogány hiedelmek és gyakorlatok újrafelfedezésére és újjáélesztésére törekednek.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A „pogány” szóval kapcsolatban gyakran az a tévhit él, hogy minden nem keresztény vallás követőjét így nevezik, vagy hogy pejoratív értelemben csupán barbár, civilizálatlan emberekre utal. Valójában a „pogány” azoknak az embereknek a megnevezése volt, akik nem tartoznak a nagy, monoteista vallásokhoz (kereszténység, iszlám, judaizmus) és inkább a természettel összhangban élő, több istenhívő vallásokat követték.
Összehasonlítás és kontraszt
A „pogány” kifejezés gyakran összehasonlítható a „népi vallások” kifejezéssel, de kontrasztba állítható a monoteista vallások követőinek megnevezésével. Míg a monoteista vallások közös vonása egy egyetlen, mindenható istenség imádata, a pogány vallások általában politeista keretek közt működtek, tiszteletet adva több istennek és természeti szellemnek.
Példák összehasonlításra:
- Pogány vallások és kereszténység: amíg a kereszténység egy keresztény Istent imád, a pogány vallások gyakran több isten, illetve természeti elemek tiszteletét foglalják magukban.
- Pogány rituálék és keresztény szertartások: például a nyári napforduló ünneplése pogány rituálé, míg a karácsony keresztény ünnep.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Pogany vallás, pogány szokások, pogányság, pogány rituálé
- Népi hiedelem, természeti vallás
Szinonimák:
- Heathen (angol), págan (spanyol), payen (francia)
Ellentéte
- Keresztény, iszlám, zsidó (a nagy, monoteista vallások követői)
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „pogány” kifejezést hagyományosan olyan személyekre alkalmazták, akik nem tartoznak a három nagy monoteista vallás (kereszténység, judaizmus, iszlám) egyikéhez sem. A pogányok általában többistenhívők, illetve olyan természeti vagy nem szervezett hiteket követnek, amelyek nincsenek beleágyazva a fenti vallási keretekbe. Például egyes ősi vallások, mint az északi mitológiák vagy a druidizmus követőire gyakran használták ezt a kifejezést. Ezen kívül, a történelmi kontextusban a keresztények gyakran így hivatkoztak olyan népekre és kultúrákra, amelyek még nem lettek keresztény hitre térítve. Modern használatban a „pogány” kifejezés néha semleges, vagy akár pozitív konnotációval is bírhat, amikor az alternatív, újpogány vallások, mint például a wicca követőire utal.
Érdekesség:
Érdekességként megemlíthető, hogy a „pogány” szó a latin „paganus” kifejezésből származik, amely eredetileg „vidéki” vagy „paraszti” jelentéssel bírt. A kereszténység korai terjedése idején a városi központokban hamarabb terjedt el a hit, míg a vidéki területeken továbbra is fennmaradtak a régi vallási gyakorlatok. Ezért a „paganus” kifejezés átvitt értelemben a nem keresztényekre kezdett utalni. A középkorban, és különösen a római birodalom összeomlását követően, a keresztény írások és tanok gyakran használták a „pogány” szót arra, hogy megkülönböztessék a keresztény hitre áttérteket azoktól, akik hűek maradtak régi vallási gyakorlataikhoz.