Szófaj: főnév
Jelentése:
- Bűnöző, rabló, tolvaj, aki törvényellenes cselekményeket követ el.
Források:
www.dictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A lator az erdőben bujkált, miután kifosztott egy kereskedőt.
Eredete
A „lator” szó eredetét tekintve a latin „latro” kifejezésre vezethető vissza, ami őrállót, illetve rablót jelentett. A kifejezés számos újlatin nyelvben és különböző átvevő nyelvekben is megmaradt.
Történeti és kulturális vonatkozás
A lator szó gyakran szerepel a középkori irodalomban és népmesékben, ahol a főhősök gyakran találkoznak latrokkal, akiket legyőznek vagy becsapnak. A lator mint karakter jelképezi a társadalmon kívüli személyeket, kihívást jelentve a törvény és a rend számára. Ez a fogalom máig fennmaradt a modern médiában is, mint a westernfilmek „banditái” vagy a fantasztikus történetek „útonállói”.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A „lator” szót gyakran keverik össze a „lelenc” szóval, amely árvát vagy szegénysorú gyermeket jelent. A „lator” viszont bűnözőt, gonosztevőt vagy rosszakarót jelent. Sokszor félreértik a jelentését, például szlengként használva, olyan helyzetekben, ahol nem bűnös cselekedetről van szó.
Összehasonlítás és kontraszt
A „lator” szó gyakran a „bűnöző” szóval kerül összehasonlításra, mivel mindkettő hasonló kontextusban használatos. Azonban a „lator” belecsempész egy régies vagy irodalmi árnyalatot a jelentésbe, míg a „bűnöző” inkább modern és jogi kontextusban használatos.
Példák összehasonlításra:
- Lator: Az irodalomban a lator gyakran egy sötét alak, aki gaztettek elkövetője. Például a régi magyar balladákban vagy mesékben tűnik fel.
- Bűnöző: A modern társadalomban a bűnöző kifejezést inkább a jogi rendszerben használt bűntettek elkövetőire alkalmazzák.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Lator: latorság (a lator tevékenysége vagy állapota); latorosan (módhatározószó).
Szinonimák:
- Bűnöző
- Gonosztevő
- Gazember
Ellentéte
- Becsületes ember
- Jóakaró
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „lator” szó a magyar nyelvben általában bűnözőt, gonosztevőt vagy fosztogatót jelent. Használhatjuk különféle kontextusban, például történelmi szövegekben, ahol középkori tolvajok vagy útonállók jelölésére utalnak. Irodalmi művekben, mesékben is előfordulhat, ahol a negatív szereplőket, például rablókat, törvényenkívülieket ábrázolják ezzel a kifejezéssel. Hétköznapi beszélgetésekben ritkábban hallható, inkább azokban a helyzetekben, amikor archaikus vagy drámai hatást szeretnénk elérni.
Érdekesség:
A „lator” szó eredete a latin „lator” szóra vezethető vissza, ami hordozót, vivőt jelentett. Az eredeti jelentése a tehervivő vagy küldönc lehetett, és a középkor folyamán alakult át a mai, negatív értelemben használt bűnözői jelentésre. Érdekes, hogy a jelentésváltozás hogyan tükrözi az idők során változó társadalmi és jogi normákat, valamint a középkori rablóportyák vagy kalózok tevékenységeihez köthető félelmeket vagy társadalmi ítéleteket.