Szófaj: főnév
Jelentése:
- Önmagát másoknál felsőbbrendűnek gondoló, gőgös viselkedés vagy hozzáállás; felfuvalkodottság, büszkeség, amely gyakran mások lenézésével társul.
Források:
www.thefreedictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A kevélység miatt sokszor került összetűzésbe a barátaival, mert úgy érezte, senki sem érhet fel hozzájuk.
- Kirántotta kebléből a gőgöt és a kevélységet, hogy végre igaz barátokra lelhessen.
Eredete
A „kevélység” szó a magyar nyelvben a „kevél” igéből származik, amely az ómagyar „kevél” szóból ered, jelentése: felfuvalkodik vagy büszkélkedik. A szó lényegében az emberi jellemmel kapcsolatos negatív jelenséget ír le, ami más nyelvekben is megtalálható, például az angol „pride” és „arrogance” kifejezésekkel.
Történeti és kulturális vonatkozás
A kevélység az emberi történelem során sokszor felbukkant mint konstrukció az erkölcsi és vallási tanításokban is. A kereszténységben például a kevélység az egyik fő bűn, hiszen úgy tartják, hogy az ember önelégült, nagyképű magatartása elválaszthatja őt Istentől. Ugyanakkor a kevélység a reneszánsz és más időszakok kultúráiban is gyakran említett jelenség, mint önmaga veszélyeztetése és a bukás előszobája.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A kevélység fogalmát sokszor összekeverik az egészséges önérzettel vagy önbizalommal. Az emberek néha azt gondolják, hogy a magabiztosság és a büszkeség egyenértékű a kevélységgel, azonban a kevélység túlzott és nagyképű viselkedést jelent, amely mások lenézésével párosul.
Összehasonlítás és kontraszt
A kevélység gyakran összetévesztendő az önbizalommal, de az egyik jelentős különbség, hogy a kevélység hajlamos másokat lenézni, míg az önbizalom általában pozitív énképpel jár. További különbség, hogy míg az egészséges büszkeség motiváló lehet, a kevélység gyakran konfliktusokat okoz és szociális kapcsolatokra káros hatással lehet.
Példák összehasonlításra:
- Kevélység: „Ő úgy gondolja, hogy senki sem ér fel hozzá az osztályban, mert ő a legjobban tanul.”
- Önbizalom: „Büszke vagyok a jó eredményeimre, és motiválnak a további teljesítményre.”
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- kevély, felfuvalkodott, gőgös
Szinonimák:
- gőg, önteltség, beképzeltség
Ellentéte
- alázat, szerénység
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „kevélység” szó gyakran használatos a mindennapi nyelvben olyan személyek leírására, akik túlzottan büszkék önmagukra vagy képességeikre. Például, egy munkahelyi környezetben valakit „kevélynek” nevezhetnek, ha nem hajlandó meghallgatni mások véleményét vagy tanácsait, mert úgy gondolja, hogy mindent jobban tud a többieknél. Emellett irodalmi művekben vagy vallási szövegekben is gyakran találkozni a kevélység tematikájával, ahol az emberiség egyik fő bűneként jelenik meg, amely a bukást hozhatja el. A pszichológiában is foglalkoznak a kevélységgel, mint negatív személyiségjeggyel, amelyet az önértékelés hiányából fakadó kompenzációs mechanizmusként is értelmezhetnek.
Érdekesség:
A magyar nyelvben a „kevélység” szó eredetileg a középkori latin ‘superbia’ fogalmával kapcsolódik, amely a hét főbűn egyike volt a katolikus tanításban. Érdekes módon, a 18-19. században, a magyar nemesi körökben, a kevélység bizonyos mértékig még erénynek is számított, mivel a nemesek gyakran büszkeséggel viselték előkelő származásukat és társadalmi helyzetüket. Ez a szemlélet azonban lassan eltűnt a modern társadalomban, ahol inkább az alázat és a közösségi érzés értékelődik.