Szófaj: melléknév
Jelentése:
- Öntelt, gőgös, másoknál többnek tartja magát, büszke és nagyravágyó.
Források:
www.thefreedictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A kevély ember nem kér könnyen segítséget, mert azt hiszi, mindent egyedül is meg tud oldani.
- Kezdetben kevélynek tűnt, de idővel bebizonyosodott, hogy valójában csak bizonytalan.
Eredete
A „kevély” szó az ómagyar „kevel” szóból származik, amely valószínűleg a latin „caveo” (óv, vigyáz) szóból ered. Az idők során a jelentése inkább a másokkal való összehasonlításra és a belső önteltségre fókuszált.
Történeti és kulturális vonatkozás
A középkori magyar társadalomban a „kevély” emberek gyakran magasabb társadalmi osztályok tagjai voltak, akik büszkeségükkel és önelégültségükkel tűntek ki. A magyar népi kultúrában számos mesében és anekdotában jelenik meg a kevély karakter, mint negatív példakép, akinek gőgje általában büntetést von maga után.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A „kevély” szót gyakran összekeverik a „büszke” kifejezéssel, és sokan nem különböztetik meg a kettőt. Míg a „büszke” lehet pozitív töltetű is, a „kevély” általában pejoratív jelző, amely túlzott önteltséget vagy felfuvalkodottságot sugall.
Összehasonlítás és kontraszt
A „kevély” és a „büszke” fogalma között van különbség. A „büszke” gyakran egy pozitív vonásként jelenik meg, utalhat elismerésre vagy önértékelésre, míg a „kevély” inkább negatív konnotációt hordoz, és a mások fölé helyezkedést, akár lenézést is sugallhat.
Példák összehasonlításra:
- A kevély ember hajlamos arra, hogy lenézze azokat, akik szerényebbek, míg a büszke ember saját vagy mások elért eredményeire emelt fővel tekint.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Kevélység (a „kevély” főnévi alakja), felfuvalkodott, öntelt
Szinonimák:
- Felfuvalkodott, gőgös, öntelt
Ellentéte
- Szerény
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „kevély” szó gyakorlati használata több kontextusban is megjelenhet. Egy személyre mondva azt jelenti, hogy büszke, öntelt vagy gőgös. Például egy munkahelyi helyzetben egy vezetőről mondhatjuk, hogy kevély, ha túlzottan magabiztosnak és leereszkedőnek tűnik beosztottjaival szemben. Ezen kívül irodalmi kontextusban is gyakran használják, ahol egy karakter jellemzésére szolgál, mint aki túlontúl sokat tart magáról, sokszor mások rovására.
Érdekesség:
A „kevély” szó magyar nyelvben való megjelenése a régi magyar irodalomból is ismert. Egy érdekes tény, hogy a régi magyar nyelvben a „kevély” szó a nemesség viselkedését is jellemezte, akik gyakran viselkedtek lekezelően a parasztokkal szemben. Az irodalomban, például Arany János műveiben, találkozhatunk ezzel a karaktertípussal, amely általánosan jellemzett egy bizonyos társadalmi réteget. Továbbá az is érdekes, hogy a mai szóhasználatban a „kevély” kifejezés a természet szépségét is jelölheti egyfajta emelkedett, méltóságteljes értelemben, például amikor a magas hegycsúcsokról vagy sziklás tájakról beszélünk.