Szófaj: Melléknév
Jelentése:
- Az „indikatív” szó utal valamire, ami jelzésként működik, vagy egy jelenség jellemző összetevője.
Források:
www.thefreedictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A tanulmány eredményei indikatív jelleggel bírnak a helyi demográfiai változások tekintetében.
Eredete
Az „indikatív” szó a latin „indicare” igéből származik, ami azt jelenti, hogy „megmutatni” vagy „jelezni”. Az angol nyelvben a középkorban jelent meg, a latin eredetű szavak beáramlásának részeként.
Történeti és kulturális vonatkozás
Az „indikatív” kifejezést gyakran használják tudományos és statisztikai elemzésekben, ahol fontos megkülönböztetni az azt, ami jelzés értékű (vagyis nem feltétlenül okozati), azoktól a tényezőktől, amelyek oksági kapcsolatot mutatnak. Az indikatív elemzések segíthetnek abban, hogy a kutatók feltérképezzék az összefüggéseket, mielőtt mélyebb vizsgálatokat végeznének.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A „indikatív” szót gyakran összekeverik az „imperatív” kifejezéssel, különösen azokban a nyelvekben, ahol a verbális módok különös jelentőséggel bírnak, mint például az igealakok alkalmazásában. Az indikatív módot gyakran helytelenül használják felszólító vagy kérdő formák helyett.
Összehasonlítás és kontraszt
Az „indikatív” egy igei mód, amely a valós kijelentéseket, tényeket és állításokat fejezi ki, szemben az „imperatív” móddal, amely parancsokat vagy felszólításokat közvetít, és a „konjunktív” móddal, amely lehetőséget vagy feltételességet sugall. Az „indikatív” módban az állítások valósága és bizonyossága a fontos, míg a „szubjunktív” mód a feltételességre és bizonytalanságra utal.
Példák összehasonlításra:
- Indikatív: „Ő eszik.” – A kijelentés tényeket közöl.
- Imperatív: „Egyél!” – A kijelentés parancsot ad.
- Konjunktív: „Ha enne…” – Feltételes, nem valós kijelentés.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Indikálni: Jelzi, mutatja, utal valamire.
- Indikátor: Valamilyen mérés vagy jelenség mutatója vagy kifejezője.
Szinonimák:
- Kijelentő mód
- Valós mód
Ellentéte
- Imperatív mód
- Szubjunktív mód
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
Az „indikatív” szónak több kontextusban is eltérő jelentése van. Eredetileg a latin *indicativus* szóból származik, jelentése „bemutató”, „jelző”.
1. Nyelvtan: Az indikatív a nyelvekben egy igeragozási mód, amely a valóságot, a tényleges eseményeket és állapotokat fejezi ki. Például az angolban az egyszerű jelen idő (present simple) használata indikatív módban történik, amikor kijelentünk valamit, ami a valóságot tükrözi („he goes to school” – „iskolába megy”).
2. Orvostudomány: Az indikatív kifejezést olyan tünetek vagy indikátorok leírására használják, amelyek valamilyen betegséget vagy állapotot jelezhetnek. Például bizonyos bőrelváltozások indikatívak lehetnek egy adott bőrbetegségre nézve.
3. Közgazdaságtan és pénzügy: Az indikatív ár vagy kamatláb egy hozzávetőleges érték, amely nem végleges ajánlatot jelent, de jelezheti a várható piaci árakat.
Érdekesség:
Az indikatív szónak, bár egy kifejezetten formális hangzású kifejezés, néha van egy szinte varázslatos történelmi kontextusa. A régi időkben a jeleket, amiket a természettől kaptak az emberek (például égi jelenségek), gyakran indikatívként értelmezték, vagyis különböző események vagy isteni akarat megnyilvánulásaként. Ezért a „jelző” szó egykor sokkal misztikusabb és hatalmasabb értelmet hordozhatott, mint a modern tudomány korában.