Szófaj: melléknév
Jelentése:
- Benne rejlő, belső, vagy lényegéhez tartozó; saját tulajdonságként jelenlévő.
Források:
www.dictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A természet immanens szépsége mindig is elbűvölte a művészeket.
Eredete
Az „immanens” szó a latin „immanens” szóból származik, amely a „in-” jelentése „benne” és a „manere” jelentése „marad” szavakból tevődik össze. Jelentése szerint valami, ami benne marad, belsőleg létező.
Történeti és kulturális vonatkozás
Az immanens fogalma különösen fontos a filozófiában, ahol a belső lényeg és megélt valóság fogalmával foglalkozik. Az immanentizmus például egy olyan filozófiai megközelítés, amely szerint az isteni vagy a szellemi világ nem különül el az anyagi valóságtól, hanem annak részeként van jelen.
Immanens jelentése
Az „immanens” kifejezés egy filozófiai fogalom, amely arra utal, hogy valami benne lévő, vagy belső tulajdonságként jelenik meg egy adott rendszerben vagy jelenségben. Az immanencia azt sugallja, hogy a dolog a saját lényegéből fakad, és nem külső forrásból ered. Gyakran használják például vallási vagy metafizikai kontextusokban, ahol egy isteni jelenlét közvetlenül a világban nyilvánul meg, nem pedig valamilyen külső, transzcendens entitásként.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
Sokan összetévesztik az „immanens” és a „transzcendens” fogalmakat. Míg az immanens jelentése a belső jelenléttel kapcsolatos, addig a transzcendens valami olyasmit jelent, ami túlmutat a tapasztalható világon. Emellett gyakran tévesen használják az „immanens” szót helyettesítve olyasmikre, amelyek egyszerűen csak természetes vagy szokványos jelenségek.
Összehasonlítás és kontraszt
Az immanencia és a transzcendencia közötti kontraszt egy alapvető filozófiai vita része. Az immanens tulajdonságok belső eredetűek vagy a rendszer vagy lényeg természetéből fakadnak, míg a transzcendens tulajdonságok, élmények vagy létezők a tapasztalati világ fölött, kívül esnek azon. Az immanencia azt hangsúlyozza, hogy a dolgok lényegükből következően léteznek, míg a transzcendencia azt, hogy valami a világból kiemelkedik vagy azt meghaladja.
Példák összehasonlításra:
- Egy filozófiai vita során az immanens természet kontra transzcendens istenség fogalmának feltárása.
- A természeti törvények immanens jellege a világban ellentétben egy isteni beavatkozás transzcendens jellegével.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Belső, inherent, sajátos, lényegi.
Szinonimák:
- Belső, inherent.
Ellentéte
- Transzcendens, külső.
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „immanens” szó a filozófiában gyakran fordul elő, és olyan tulajdonságra vagy jelenségre utal, amely belülről fakad, és önmagában létezik, nem pedig egy külső forrásból származik. Például, amikor egy filozófus az immanens isteni jelenlétről beszél, azt érti alatta, hogy az isteni erő a világ belső része, nem valami külső, transzcendens erőként nyilvánul meg.
A teológiai kontextusban az immanens istenség fogalma különbözik a transzcendenstől, ahol az istenség a világon kívül helyezkedik el. Az immanens nézet az istenit közvetlenül jelen lévőnek és részben anyaginak tekinti.
A pszichológiában is találkozhatunk az immanencia fogalmával, ahol az emberi tudatosság belső, önálló folyamatokkal kapcsolódik össze, melyeket nem külső tényezők határoznak meg teljesen.
Érdekesség:
A „immanens” szó gyökerei a latin „immanere” szóból származnak, amely jelentése „bennmaradni, bent maradni”. Ennek a szóhasználatnak egy érdekes példája, hogy egyes kultúrákban az immanens fogalmat nemcsak filozófiai vagy teológiai értelemben használják, hanem művészeti és irodalmi alkotásokban is, ahol az alkotás belső jelentése és az alkotó szándékai közötti kapcsolatot vizsgálják.
Egyes kortárs filozófusok az immanens jelleget a modern világ egyik legfontosabb jelenségének tartják, mivel a technológiai fejlődés és a globalizáció hatására az emberek egyre inkább belső világukra fordítják a figyelmet, és a belülről fakadó értékeket és élményeket keresik.