Szófaj: melléknév
Jelentése:
- Össze nem illő, harmonizálatlan elemekből álló, ami ellentmondásos vagy feszültséget keltő hatást kelt.
Források:
www.dictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A zenében a disszonáns hangok feszültséget teremtenek, amit sokszor egy megnyugtató akkord old fel.
- A lakberendezés során a disszonáns színek gyakran különleges kontrasztot hoznak létre, ami egyedi hatást kelt.
Eredete
A „disszonáns” szó a latin „dissonans” szóból származik, ami a „dissonare” igéből fejlődött ki. Ennek jelentése „nincs összhangban”, amely a „dis-” előtagból (nem) és „sonare” igéből (hangzik) tevődik össze.
Történeti és kulturális vonatkozás
A disszonancia a zeneelméletben fontos szerepet játszik, különösen a barokk és a romantikus zene idején, amikor a zeneszerzők a feszültség és a kibékülés érzetét kívánták kelteni műveikben. A disszonáns hangok használata gyakran az érzelmi kifejeződés eszközeként szolgált a hagyományos összhangzás mellett és ellen, igazi mélységet adva a zeneműveknek.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
A „disszonáns” kifejezés használata gyakran félreértésre ad okot. Sokan azt gondolják, hogy a szó egyszerűen csak a „rossz” vagy „helytelen” szinonimája, különösen zenei kontextuson kívül. Továbbá, néhányan úgy vélik, hogy minden disszonáns hangzás automatikusan kellemetlen, ami nem feltétlenül igaz, hiszen a modern zenében szándékos eszközként is alkalmazható.
Összehasonlítás és kontraszt
A „disszonáns” kifejezés gyakran áll szemben a „konzonáns” fogalmával. Míg a disszonáns kifejezés általában a feszült, helytelenül hangzó harmóniákra utal, addig a konzonáns a harmonikus, kellemesen hangzó összhangzattal jellemezhető. Zenei téren a disszonancia és a konzonancia váltakozása dinamizmust és érzelmi mélységet adhat egy műnek.
Példák összehasonlításra:
- A hagyományos zenei darabokban gyakran a disszonáns hangzatokat követően konzonáns lezárás következik, így oldva fel a feszültséget.
- Egy disszonáns színkombináció vizuálisan zavaró lehet, míg a harmónia általában kellemes látványt nyújt.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- disszonancia (főnév)
- disszonál (ige)
- disszonánsággal (határozószó)
Szinonimák:
- össze nem illő
- ellentmondó
- zavart keltő
Ellentéte
- konzonáns
- harmonikus
- összhangzó
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „disszonáns” kifejezés jellemzően a zenei és kulturális kontextusban használatos, de más területeken is előfordulhat. Zenei értelemben a „disszonancia” olyan hangok együttesére utal, amelyek éles, feszültséggel teli hatást keltenek a hallgató számára, és gyakran megoldódást igényelnek konzonáns hangzatokkal. Irodalmi vagy kulturális kontextusban egy mű, ötlet vagy nyilatkozat is nevezhető disszonánsnak, ha az uralkodó véleményekkel vagy elvárásokkal ellentétben áll, így feszültséget vagy vitát generál. Mindennapi beszédben valaki gondolatait is disszonánsnak tekinthetjük, ha azok ellentmondanak az általánosan elfogadott normáknak vagy érzelmi disszonanciát okoznak mások számára.
Érdekesség:
Érdekesség, hogy a disszonancia fogalma nemcsak a zenére, hanem a pszichológiára is kiterjed. A „kognitív disszonancia” elmélete, amelyet Leon Festinger fejlesztett ki az 1950-es években, arra utal, hogy az emberek nem szeretik a belső feszültséget, amely akkor keletkezik, amikor ellentmondásos hiedelmeket tartanak fenn, vagy amikor tetteik és véleményeik nincsenek összhangban. Ilyen helyzetekben gyakran megpróbálják csökkenteni ezt a disszonanciát a hozzáállásuk, hiedelmeik vagy viselkedésük megváltoztatásával, hogy azok újra konzisztenssé váljanak egymással.