Szófaj: Melléknév
Jelentése:
- Önmagát kisebb jelentőségűnek tartó, szerény, önmegvalósításban visszafogott viselkedésű személy.
- Fennkölt értelemben, aki alárendeltségét elismeri, másokat tisztel, és szolgálatkész.
Források:
dictionary.cambridge.org
Jelentése példamondatokkal
- Az alázatos utazó csendben segített a többieknek csomagjaik hordozásában.
- Az alázatos vallási vezető gyakran tett jót csendben, anélkül, hogy elismerést várt volna.
Eredete
Az „alázatos” szó a latin „humilis” szóból származik, amely jelentése „földön lévő” vagy „szerény”. A magyar nyelvbe közvetetten a német vagy latin nyelvből került be.
Történeti és kulturális vonatkozás
Az alázatosság már az ókorban is értékelt tulajdonság volt, különösen vallási és erkölcsi kontextusban. A kereszténység például nagy hangsúlyt helyez az alázatosságra, amit Jézus példamutatása is tükröz. Az újabb időkben az alázatosságot gyakran társítják az empátiával és a szolgálatkészséggel.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
Az „alázatos” szó gyakran tévesen úgy kerül interpretálásra, mint ami alacsony önértékelést vagy bizonytalanságot sugall. Valójában az alázatosság azt jelenti, hogy az ember tudatában van saját korlátainak, és nyitott a tanulásra, nem pedig azt, hogy alárendelt vagy szolgalelkű viselkedést mutat.
Összehasonlítás és kontraszt
Az alázatosságot gyakran összehasonlítják a büszkeséggel. Míg a büszkeség egyes esetekben önhittséget vagy túlzott önbizalmat takarhat, addig az alázatosság egy reális önértékelésre utal, ahol elismerik mások érdemeit is. Az alázatos emberek általában jobban elfogadják mások tanácsait és kritikáját, míg a túlzottan büszke emberek hajlamosabbak elutasítani mások véleményét.
Példák összehasonlításra:
- Egy alázatos beosztott a főnök pozitív és negatív visszajelzéseit egyaránt értékeli, míg egy büszke beosztott esetleg csak a dicséreteket fogadja el szívesen.
- Alázatos sportoló: Elismeri csapattársai teljesítményét és más csapatok érdemeit, nem csak saját sikereit hangsúlyozza.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Alázatosság
- Alázkusi
- Visszafogott
Szinonimák:
- Szerény
- Visszahúzódó
- Megalázkodó
Ellentéte
- Önhitt
- Gőgös
- Büszke
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
Az „alázatos” kifejezést olyan személyre használjuk, aki tisztelettudóan és szerényen viselkedik. Például egy munkahelyi környezetben egy alázatos személy lehet az, aki elismeri, ha hibázott, és hajlandó mások véleményét is meghallgatni. A vallási kontextusban az alázatosság erényként jelenhet meg, ahol valaki lemond önző vágyairól Isten iránti tiszteletből. Társadalmi életben az alázatosság gyakran a büszkeség és az önzés ellentéteként van jelen, hangsúlyozva az empátiát és a mások iránti tiszteletet.
Érdekesség:
Az alázatosság fogalma több kultúrában és vallásban is központi szerepet játszik. Például a buddhizmusban az alázatosság a megvilágosodás egyik útját jelenti, míg a kereszténységben az alázat Jézus egyik legfontosabb erényéhez kapcsolódik. Egy különös tény, hogy az alázatosságot gyakran összekeverik az alárendeltséggel, pedig az alázatosság inkább belső értékrendet tükröz, mintsem külső kötelességteljesítést.