Szófaj: melléknév
Jelentése:
- Pontos, precíz, aprólékos figyelmet fordító valamire; gondos és körültekintő.
Források:
www.thefreedictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A könyvelő akkurátus munkát végzett, minden számítás hibátlan volt.
- A régész akkurátus módszerekkel tárta fel az ősi leleteket.
Eredete
Az „akkurátus” szó a latin „accuratus” szóból származik, amely az „ad” (hozzá) és a „cura” (gondoskodás) szavak összetételéből keletkezett, jelentései között szerepel a gondos vagy pontos.
Történeti és kulturális vonatkozás
A szónak történetileg nagy jelentősége van a tudományos munkákban és a különböző mesterségekben, ahol a pontosság és a részletekre való odafigyelés alapvető követelmény. A felvilágosodás korában az akkurátus munkastílus a racionalizmus és a tudományos módszer elterjedését tükrözte, és a modern korban is alapvető elvárás számos szakterületen.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
Az „akkurátus” szót gyakran összekeverik a „precíz” kifejezéssel, azonban míg az akkurátus inkább az aprólékosságra és gondosságra utal, a precíz jelentése szűkebb körű, inkább pontosságra összpontosít. Emellett az „akkurátus” szó használata esetenként formalitást sugall, így hétköznapi beszédben ritkábban használatos.
Összehasonlítás és kontraszt
Az „akkurátus” szó átfedésben van a „precíz” és „alapos” kifejezésekkel, bár van különbség a hangsúlyok között. Az akkurátus inkább a körültekintő, gondos megközelítésre utal, míg a precíz inkább a szigorúan meghatározott pontosságra. Az „alapos” pedig a mélységre és a részletességre összpontosít.
Példák összehasonlításra:
- Egy akkurátus könyvelő nemcsak pontos számokat ír be, hanem figyel a formázásra és az adatok logikus rendezésére is.
- Amikor egy óra precíz időmérést mutat, az akkurátus kéz beállítja azt, figyelembe véve a zónaidőt és az esetleges eltéréseket is.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- akkurátusság (fn.)
- gondos (mn.)
- aprólékos (mn.)
Szinonimák:
- precíz
- alapos
- részletes
Ellentéte
- felületes
- hanyag
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
A „akkurátus” szó egy olyan kifejezés, amelyet akkor használunk, amikor valaki vagy valami nagy pontossággal, precizitással és szorgalommal végzi a munkáját vagy teljesíti feladatát. Például egy akkurátus könyvelő minden részletre odafigyel, és aprólékosan ellenőrzi az összes számítást, hogy elkerülje a hibákat. Az oktatási környezetben egy akkurátus tanulót úgy írhatunk le, mint valakit, aki alaposan áttanulmányoz minden feladatot, és gondosan felkészül a vizsgákra. Emellett a művészetek és kézműipar területén is gyakran használjuk ezt a szót, például egy akkurátus festőt vagy szobrászt, aki a legapróbb részletekre is figyelmet fordít, hogy művével a lehető legjobban kifejezze a kívánt üzenetet.
Érdekesség:
Az „akkurátus” szó a latin „accuratus” szóból származik, amely eredetileg ‘gondosan elkészített’ vagy ‘gondos’ jelentéssel bírt. A szó a 19. század során kezdett szélesebb körben elterjedni a magyar nyelvben, különösen a tudományos és irodalmi körökben. Az érdekes az, hogy bár a kifejezés mára már szinte elavultnak számít, az értelem maga tovább él a mindennapi nyelvhasználatban, például a „precíz” vagy „pontosságra törekvő” szavak révén. A történelmi szövegek tanúsága szerint az „akkurátus” volt egykor az egyik, amit a pontosság szellemének megtestesítésére használtak mesterségek, mint például az órás mesterek körében.