Szófaj: főnév
Jelentése:
- Az agapé kifejezés a keresztény teológia egyik legkiemelkedőbb fogalma, amely az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet jelenti, különösen Istennek az emberiség iránti szeretetét.
Források:
www.dictionary.com
Jelentése példamondatokkal
- A közösségi vacsorán az agapé érzése töltötte be a termet, mindenki megosztotta ételeit és örömeit a többiekkel.
- Az agapé szeretet az, amikor valaki anélkül segít, hogy elvárna bármit is cserébe.
Eredete
Az „agapé” szó a görög „αγάπη” (agápē) szóból származik, amely az Újszövetség nyelvéből ered, ahol különösen a szeretet önzetlen formáját jelöli, szemben az érzelmi vagy romantikus szeretet más formáival.
Történeti és kulturális vonatkozás
Az agapé fogalma különösen a keresztény teológiában és etikai gondolkodásban fontos, ahol az isteni szeretet legmagasabb szintjeként definiálják. Az agapé az első keresztény közösségek ünnepi lakomáinak is neve volt, amelyek során a hívek közös étkezés keretében gyakorolták a közösség szeretetét és összetartozását.
Gyakori tévhitek és helytelen használat
Az „agapé” szóval kapcsolatban gyakori tévhit, hogy csak romantikus szerelmet jelent. Valójában az agapé egy görög kifejezés, amely az önzetlen, feltétel nélküli szeretetre utal, amely nem korlátozódik kizárólag romantikus kapcsolatokra. Gyakran a vallási kontextusokban és a kereszténységben használják, hogy leírják Isten szeretetét az emberiség iránt.
Összehasonlítás és kontraszt
Az agapé szeretet fajtákat, mint az eros (szenvedélyes, romantikus szerelem) és a philia (baráti szeretet), teszi kontrasztba azáltal, hogy hangsúlyozza a feltételnélküliséget és önzetlenséget. Míg az eros és philia általában vonzalomra vagy közös érdekekre alapul, az agapé elmélyült önzetlen szeretetet jelent.
Példák összehasonlításra:
- Egy szülő agapé szeretete gyermekei iránt, amely nem függ a gyermek viselkedésétől.
- Az egymás iránti baráti philia szeretet, amely közös élményeken alapul.
- Egy romantikus pár eros szeretete, amely érzelmi és fizikai vonzalmon alapul.
Szó család és rokon értelmű kifejezések:
- Szeretet
- Könyörület
- Irgalom
Szinonimák:
- Önzetlen szeretet
- Feltétel nélküli szeretet
- Iránti szeretet
Ellentéte
- Önző érdekek
- Gyűlölet
- Közömbösség
Agapé jelentése
Az „agapé” egy görög eredetű szó, amelyet leggyakrabban a feltétel nélküli, isteni vagy önzetlen szeretet leírására használnak. Ezt a fogalmat a keresztény teológia gyakran alkalmazza, hogy kifejezze Isten szeretetét az emberiség iránt, amely nem függ attól, hogy az emberek ezt mivel érdemlik ki. Az agapé a tiszta, erős szeretet egy formája, amely nagylelkűséget, megbocsátást és odaadást jelent.
Gyakorlati használat különböző kontextusokban
Az „agapé” szót különféle kontextusokban lehet alkalmazni:
1. Vallási Kontextus: A legtöbb vallási írás és prédikáció a kereszténységben az agapé szeretetet hangsúlyozza. Ez az a szeretet, amit Jézus Krisztus mutat az emberiség iránt, és amit a keresztényeknek egymás iránt kellene gyakorolni.
2. Családi és Közösségi Kapcsolatok: Az agapé itt az önzetlen szeretetet jelenti, például amikor valaki másokat a saját szükségletei elé helyez. Például a szülők szeretete a gyermekük iránt gyakran hasonlítható az agapé szeretethez.
3. Intézmények és Szervezetek Között: Bizonyos jótékonysági szervezetek és vallási közösségek az agapé elvére építik küldetésüket, azaz a társadalom és a rászorulók feltétel nélküli segítésére és támogatására törekednek.
Érdekesség
Az „agapé” nem korlátozódik kizárólagosan keresztény fogalomra, bár ott kiemelkedő szerepet játszik. A szó eredete visszavezethető az ókori görög kultúrára, ahol gyakran alkalmazták a különböző szeretetfajták megkülönböztetésére. Az ókori görögök például külön szavakat használtak az érzelmi intimitásra (philia), a romantikus szerelemre (érosz) és az agapéra, amely isteni vagy spirituális szeretetet jelképezett.
Egy másik érdekes tény, hogy a korai keresztény közösségekben az „agapé lakoma” egy közösségi étkezést jelentett, ahol hívők összegyűltek, hogy megosszák egymással az ételt és fokozzák köztük a szeretet és összetartozás érzését. Ezt a szokást a középkor során még gyakorolták, mígnem később különvált az úrvacsarától, azaz az eucharisztiától.